A délutáni kezdés és a kissé zaklatott és darabos bemelegítés egyértelmű következménye volt, hogya Phoenix 1:26 után már 2-0-ra vezetett. A legtöbb Krokodil munkából/iskolából beesve érkezett,talán érthető volt a lassú kezdés.

Annak rendje és módja szerint aztán Pazsákék elkezdték bedolgozni magukat a meccsbe, felvettéka ritmust. Előbb Varga trükközött, majd Schauer egyenlített emberhátrányban egy gyönyörű Dombaueres összjáték után. A soros előnyt a Phoenix kihasználta, de Varga még egyet vállalt, így 3-3-al zárult az első harmad.

Jó iramban indult a meccs, Paffériékon nyoma sem volt a 4-12-es zakón látott enerváltságnak. Az pedig kiderült, hogy a Kelemen – Kovács játékvezető páros keze (sípja) hamar eljár ezen a derbin, hiszen 20 perc alatt 5 büntit osztottak ki. Az egész mérkőzésen 13 (6 Phoenix, 7 Krokodil) 2 perces kiállítás történt. Igaz, az előnyökkel alig-alig éltek a csapatok (erről még később), sőt, mindkét gárda szerzett gólt hátrányban.

A második harmadban egészen jól működtek Galsaiék, a játék minden elemében felülkerekedtek Ráczékon, és átvették a játék irányítását. Varga büntetőből (ki más?!), Molnár jobbról (életében először :)), Pazsák a filóba (ahogy szokta) lőtt gólt, Samu bezárta a boltot, és 6-3-nál egy újabb magabiztos győzelem kapujába hozták csapatukat. 2 perccel a harmad vége előtt azonban a labda eldugása és a játék lassítása helyett a Krokodilok be akarták vinni a döntő ütést is, azonban ez a Phoenix nem volt még megrogyva. Egy elpuskázott lefordulás lefordulásából Rácz Domokos góljadefibrillátorként ütött életet a Tűzmadarak szívébe, akik így látótávolságon belül maradtak az utolsó (?) etapra.

Ami ezután történt, az „klasszik Krokodil munka” volt (copyright: Haszonits Attila). Bődületes egyéni hibák, rossz megoldások, dekoncentrált csapatjáték. Mindez annyira „jól” sikerült, hogy szemvillantás alatt (10 perc 11 másodperc) Doma 2, Németh és Illyés 1-1 góljával a Phoenix mínusz háromból plusz kettőt csinált!

Egyszer és mindenkorra olyan mély gödörben találták magukat Szabó edző legényei, amiben régen jártak, és akkor sem sikerült kimászni belőle. Az esélyt megkapták, hiszen 2 percet előnyben is játszottak, de minden lövés célt tévesztett, vagy Janiban akadt el. 5:13-al a vége előtt újabb előny következett, ami 1 percig tartott csak egy Kroki kiállítás miatt. 2 perccel a vége előtt 5-5 ellen, még mindig mínusz kettő volt, valami sok, minden kevés...

Varga Gergő az utolsó utáni szikra előgyújtónak az áramköreibe vezetett gyengeáramot, és 4-ik góljából a 3-ikat buzizta be 58:03-nál. A gól után pedig azonnal előnybe kerültek a Krokodilok, ami elérhető közelségbe hozta azt, amiről 1 perccel korábban még álmodni is merész lett volna! Az előny továbbra sem működött, megannyi célt tévesztett és blokkolt lövéssel 1 perc már eltelt, amikor Samu lefutott a pályáról, és Bedőék 6 a 4 ellen támadtak. Ott volt, ott volt a lehetőség többször is, ugyan sosem tiszta, de ott volt. Az idő pedig nemhogy fogyott, rohant, égett, szinte füstölt a kijelző.

Az iszonyatos nyomásban a labda megállás nélkül a Phoenix kapuja körül mozgott, és az utolsó utáni pillanatnál egy kicsit később, 59:59-nél VARGA GERGŐ A KAPU MÖGÖTT FEVETTE A LABDÁT, ÉS BERAKTA A RÖVIDBE, AHOGYAN MÁR ANNYISZOR! DE ÍGY MÉG SOSEM!!!

8-8, hosszabbítás! „Apró” üröm az örömben, hogy az eksztázisban lévő gólszerző eldobta ütőjét, amiért 2 percet kapott... Így indult hát a hosszabbítás, ahol világos volt, hogy ha a Krokodilok bármit szeretnének még ezen az estén, akkor ki KELL védekezniük egy hátrányt.

Ezt oktatófilmbe illő módon tették meg, tanítani való volt az összhang a játékosok között, a megzavarodott Némethék pedig veszélyt sem tudtak teremteni. Ez fordulópont volt, az kellett, hogy legyen. Visszavett ugyan mindkét csapat a tempóból, mindenki próbált kevés kockázatot vállalni, de valahogy Dombauerék veszélyesebbnek tűntek. A 69-es ütőjében talán kétszer is ott volt, de benne is maradt. Igaz, a túloldalon Rácz Domokosnak volt egy jó kiugrása, azonban fonákkal nem tudta jól befejezni a támadást. Közeledett a hosszabbítás vége is, de benne volt a gól a levegőben. A közönség tudta ezt, és minden mozdulatot feszült sikollyal jutalmazott.

Aztán robbant a bomba... Bedő Zoltán újabb fejezetet nyitott saját történelemkönyvében, amikor egy kapu előtti labdára lecsapott, és begyötörte a Dunai Krokodilok SE csapatának GYŐZTES GÓLJÁT! 9-8, vége, egyszer és mindörökké!

 

 

Ujjongó Krokodilok, összetört Phoenixesek, micsoda képek, micsoda érzelmek, micsoda meccs. A sport, a tudás, az akarat, az öröm, a bánat, AZ ÉLET megannyi szépsége és nehézsége. Aki látta, sosem felejti el. Aki átélte, nem akarja, vagy nem tudja elfelejteni. Mindkét csapat érezhette úgy, hogy kezében tartja a győzelmet, a Phoenix talán jobban, és igen, a Krokodiloknak szerencsére is szüksége volt. De kinek, és mikor nincs?!

Egy biztos. Ezen a kedden Budapesten szórakoztatóbb sporteseményt nem rendeztek. Ez az a meccs, amiről 100 év múlva is úgy indulnak majd a legendák, hogy „...emlékszel, amikor a Varga 59-59-nél...?”