Hogyha elindul a vonat, az még csak az még csak hagyján, hogy a szívem majdnem megszakad, de felszállni is baromi nehéz rá. Mindenki aki futott már a Balatonon sátorral, hálózsákkal a hátán, sörrel a kezében egy ilyen technika után az tudja, hogy eleve hátrányból indul és ha nem a megfelelő sebességet választja, hanem az "áááááá ez még elég lesz"-t akkor ahogy a vonat gyorsul úgy kerül egyre kellemetlenebb helyzetbe.
Kicsit valami hasonlóba futottunk bele a szombati mérkőzésen Törökbálinton.
Két gólos hátránnyal kezdtünk egy nagy iramú első 10 percben ami nem lenne még gond, mert ehhez viszonylag hozzászokott a csapat, de egyenlítésnél tovább nem jutottunk az egész mérkőzésen. Sőt, mire kemény munkával ledolgoztuk a hátrányunkat pont kaptunk egy gólt egy olyan lövésből ami 2 emberen is megpattant, ezzel pedig mehettünk is pihenni.
A harmadik harmad elején egy fél pályás találattal egyenlítettünk, de nem kapcsoltunk magasabb fokozatba, a vonat pedig ment. Pár percre rá egy kapu előtti kavargásból kaptuk az újabb gólt. Ezt a hátrányt még ki tudtuk egyenlíteni annak ellenére, hogy szanaszét verték csatárainkat a fél pályánál, a sebességváltás azonban ismét elmaradt és az emberek őrizetlenül hagyása, a vissza nem zárás immáron komolyan megbosszulta magát. Két percen belül két gólt kaptunk, majd a sporik ránkszórták a harmadik kiállítást is a 36. percben (ellenfelünk egyet sem kapott a 39. percig). Bár a kiállítást ismételten kivédekeztük, mint ahogy mind a 6-ot a mérkőzés folyamán, de a mi emberelőnyünkből sem sikerült betalálni, így maradt a 6-4es állás.
A 3. harmadra úgy jöttünk ki, hogy mindenképpen labdát és gólokat kell szereznünk, ha győztesen akarjuk elhagyni a pályát. Az előző harmadból átlógó kiállításból továbbra sem sikerült betalálni, sőt a 47. percben újra rezdült a hálónk. A bekapott gólt szinte rögtön egy emberelőny követte amit Molnár a helyzet sürgősségének megfelelően szinte pillanatok alatt gólra is váltott. Érezhető volt a feszültség és a tét mindkét csapaton és sajnos a bírók nem tudtak a játék színvonalának megfelelő teljesítményt nyújtani. Az utolsó 6 percben még 5 kiállítással vállaltak főszerepet a hajrából amikkel nagyjából vagy saját hibáikat kompenzálták, vagy eleve a hibás döntéseik voltak a kiváltó tényezők. Szerencsére ez az őrület az eredményre nem igazán volt hatással. Az első emberelőnyünkből gólt lőttünk ugyan és feljöttünk egy gólra, de a következő cserében ismét kettőre növelte előnyét vendéglátónk 5az5-ben. A végjátékban 4-3-as emberhátrányba kerültünk amiből még egy gólt szereztünk, sőt, még az újabb gól és egyenlítés is benne volt az utolsó 20 másodpercben, de ezúttal nem sikerült már újabb gólt lőni.
Egy góllal alulmaradtunk vendégként egy nagy iramú és magas színvonalú mérkőzésen ami a hátralévőket tekintve nem tragédia, mert ha legyőzzük az ARES csapatát a jövő héten akkor a visszavágón egy egy gólos győzelem is elég lesz ahhoz, hogy az élen végezzünk az alapszakaszban, márpedig Érdről még nem sokan távoztak ponttal tétmérkőzésen. Hibáink egyértelműen megmutatkoztak, mint ahogy az is bizonyosságot nyert (igaz eddig is tudtuk), hogy ezeket a Phoenix kegyetlenül ki is használja. Két hét kemény munka vár ránk, hogy ezeket a hiányosságainkat pótoljuk és tökéletesen felkészülten érkezzünk a visszavágóra.

 

Phoenix Fireball SE - Dunai Krokodilok SE 8-7 (3-2, 3-2, 2-3)
Pazsák 1+2 (2 perc), Dombauer 2+1 (2 perc), Ambrus 1+0, Simon 1+0, Molnár 1+0, Varga 1+1 (2 perc), Galsai 0+1, Ressely K 0+1 (2 perc), Ressely N. 2 perc, Bedő 2 perc