Természetesen erre azért mérget még nem veszünk, de mind mi, mind két fő riválisunk lejátszotta már egymás közti mérkőzéseit az élbolyban, így ha csak valami váratlannak nevezhető eredmény nem születik, akkor kialakult az élmezőny sorrendje.
Ennek tudatában mentünk Komáromba meccset játszani, hiszen az alapszakasz helyezés szerint induló pontokat kapnak a csapatok a rájátszásban, tehát egy vereség esetén csak a csodában reménykedhettünk volna, hogy a 3. helynél jobb helyen végezzünk és így mindkét fő ellenfelünk pontelőnnyel indulhatott volna velünk szemben.
Ami a mérkőzésen a leginkább látszott, hogy a fentieknek a nyoma sem látszott a játékon. Na nem azért, mert mindkét csapat felcsapott sisakrostéllyal 5 emberrel támadva rontott volna neki a másiknak és csak azt kellett tippelgetni, hogy ki fog végül a gólzáporból győztesen kikeveredni, hanem azért mert mindkét csapat olyan álmosan állt neki a mérkőzésnek, mintha egy csapat vemhes elefántot próbált volna valaki ösztönözni egy OTP lakáshitellel.
A mérkőzés elején megkaptuk már szinte szokásos kezdő gólunkat és elég hamar feltűnt, hogy vendéglátónk ezen a napon jóval nagyobb hangsúlyt fog fektetni a védekezésre - klasszis kapusa hiányában - mint a támadásra. Ez ment is nekik a 12. percig amikor már 2-vel vezettek, de ekkor Pazsák Csaba meglőtte első gólját. Ez kicsit magához térítette a csapatot és megpróbáltuk felgyorsítani a meccset, de csak egy kínkeserves fordításra futotta az erőnkből. Említésre méltó, hogy a 3. gólt az év végén igazolt Micael „Miksu” Tuominen lőtte, akinek ez volt első gólja a Magyar Bajnokságban. Reméljük sok ilyen lesz még!
A szünetből úgy jöttünk vissza, hogy lényegesen többet kell kapura lőnünk, hogy magunkhoz ragadjuk az irányítást. Azonban vendéglátóink is sejtették ezt és igyekeztek lezárni ezeket a lehetőségeket, nekünk meg a görcsös akaráson túl továbbra sem futotta többre. Az egész harmad meddő mezőnyharccal telt el, kivéve a 31. percet amikor is Csabi meglőtte második gólját, amire 14 másodperc után érkezett is a válasz. Ezen kívül kaptunk 2 emberhátrányt és volt egy páros kiállítás is, de ezek javarészt beleszürkültek a harmadba.
A záró játékrészben némileg felpörögtek az események, mert előbb egyenlített, majd 10 perccel a meccs vége előtt a vezetést is átvette a hazai csapat úgy, hogy a játék képe egy fikarcnyit sem változott. Ment az őrlődés, a félpályán elhaló kontrák tömkellege mindkét oldalon és ember nem volt aki a végeredményt meg tudta volna tippelni, mi viszont bíztunk benne, hogy a hátralévő idő elég lesz arra, hogy hozzuk a meccset.
Kiki lehúzta a rolót, a többiek is egy fokozattal feljebb kapcsoltak és 6 perccel később amikor 5-5-nél Csabi meglőtte 3. ugyanolyan gólját, már ismét mi vezettünk. Innentől szinte végig emberhátrányban játszottunk, mert először egy kiállítást ítéltek ellenünk, majd az SZPK hozta le kapusát, de az eredmény már nem változott.
Nem volt szép, nem volt jó, iram is alig volt, de 6-5-re nyertünk és ezzel elhoztunk 2 olyan pontot, amivel a végelszámolásnál egyet nyerhetünk majd, ami később akár az érem színéről is dönthet.
Következő meccsünk ismét hazai pályán lesz február 22-én, 18:45kor, a Neumann Wombats csapata ellen, ahol megmutathatjuk, hogy a Krokodil nem alszik téli álmot, csak néha túleszi magát és belassul egy pillanatra.
 
SZPK-Nokia Komárom – Dunai Krokodilok SE 5:6 (2:3, 1:1, 2:2)
Ambrus 2 perc, Bozsó 2 perc, Dombauer 1+0, Tuominen 1+0, Molnár (4 perc), 0+1, Pazsák 3+0, Ressely N. 1+1, Schauer 0+1 (2 perc), Zelei 0+2