Dunai Krokodilok SE - SZPK-Nokia Komárom. Aktív csapatok között, a legnagyobb múlttal rendelkező összecsapás. Antagonisztikus ellentétek. Pár héttel korábbi bukás a Magyar Kupában a narancsmezes alakulat ellen. Ha pedig még mindez nem lett volna elég, a mérkőzés tétje nem volt kevesebb, mint hogy a győztes talpon marad, a vesztes pedig elbukik a bajnokságban.
Előjelnek nem volt túl jó, hogy kapitányunk, Galsai Péter külföldi elfoglaltság miatt nem tudta vállalni a mérkőzést (távollétében Dombauer Péter volt a csapatkapitány), mint ahogy az sem, hogy az alapszakasz két simának mondható győzelme után botrányosan gyenge játékkal kétszer is vereséget szenvedtünk az elmúlt hónapban ellenfelünktől. A mérleg másik serpenyőjébe ismételten javuló játékunkat tudtuk tenni és azt, hogy már annyi embert pótoltunk ebben a szezonban, hogy még plusz egy már igazán nem okozhatott gondot.
Hogy az üzemi hőfokot elérjük nyolc és fél perc kellet és az, hogy egy gyors góllal felrázzon minket a vendég csapat. Viszont mikor beindultunk, sikerült egy olyan hat percet produkálnunk, hogy a komáromi csapat előbb kapust cserélt, majd időt is kért. Mire ezek a változtatások beértek, egy újabb góllal 6-2-re módosítottuk az állást és abszolút irányításunk alá vontuk a mérkőzést.
Miután a szünet megmentette az SZPK-t szükségünk volt arra, hogy felkészüljünk a lehetőségére, hogy ellenfelünk egy teljesen más arcát mutatva fog megérkezni a második játékrészre. Azonban hogy ez megtörtént e azt már soha nem fogjuk megtudni, ugyanis a következő 8 perc olyan lassan telt el, hogy az bőven megfelelt egy harmadnak mind hosszában, mind pedig események tekintetében. Ez az idő alatt esett újabb 5 gól, ebből egy rávezetésből, valamint 4 újabb kiállítás és sok hosszú reklamálás. Eezek pedig együtt olyan töredezetté tették a mérkőzést, hogy nagyon nehezen rázódtak vissza a csapatok a játék ütemébe. Az eredmény tekintetében sok változást azonban szerencsére nem hozott a kavarodás, hiszen 8-5-nél még mindig megnyugtató előny birtokosai voltunk. Ez a harmad második felében leolvadt 2 gólra, de mielőtt még a remény felcsillanhatott volna a komáromiaknak, visszatornáztuk 3-ra a különbséget.
A harmadik harmadban nem kellett sok ész ahhoz, hogy kitaláljuk ellenfelünk következő lépését. Mindent egy lapra feltéve támadtak, hogy ledolgozzák a tetemesnek mondható különbséget, de nem tudtak olyan ütemben zárkózni, hogy az már elég lehetett volna. Ugyan a harmad felére egy gólra csökkent a különbség a két csapat között, de ezután az újabb góljainkra már nem érkezett válasz. A 13-10-es végeredmény 6 perccel a vége előtt megszületett, de az izgalmak a pályán egy pillanatra sem csökkentek. Az úthenger továbbra is masszívan próbált előre törni, mi pedig védekeztünk ahogy tudtunk és folyamatos kontrákkal jeleztük, hogy a támadásról azért nem tettünk le. Kiállítás volt még mindkét oldalon, így a kapust lehozva támadott 6 a 4 ellenében is a vendég csapat, de több babér már nem termett számukra. Otthon tartottuk mind a két pontot és ezzel kiejtettük az aranyért folyó versenyből a Komáromot, de ami még fontosabb, hogy megteremtettük magunknak a lehetőséget ahhoz, hogy egy esetleges Dunaújváros elleni győzelemmel létre hozhassunk egy  - kvázi -  bajnoki döntőt a Phoenix csapata ellen, az utolsó körben……még szerencse, hogy előkerült a szekrényből a rájátszásbeli formánk és a Dunai Krokodilok ismét harapnak!!
 
Dunai Krokodilok SE – SZPK-Nokia Komárom 13:10 (6:2, 4:5, 3:3)
Bozsó 0+1, Dombauer 2+0, Fuchs (2 perc), Hoffmann (2 perc – csapat büntetés), Hollósi 1+0, Tuominen 0+1, Molnár 3+1 (2 perc), Pazsák 2+4, Ressely K. 1+1, Ressely N. 3+1 (2 perc), Schauer 1+1