Nem árulunk el komolyabb titkot ha leírjuk, célunk a bajnoki címünk megvédése, ennek érdekében pedig mindent el is fogunk követni (ez mellé persze mostmár egy kupagyőzelmet is összeharácsolnánk, de erről majd később). Bár némileg változott a bajnoki rendszer, de ez mit sem változtat azon elképzelésünkön, hogy szépen rendesen megnyerjük az alapszakaszt is, inmáron negyedszer egymást után. Ennek első lépéseként az első mérkőzésen a hozzánk látogató DFSE gárdáját kellett felülmúlnunk.
Gyakorlatilag minden adott volt ennek eléréséhez. Bár már játszottunk Érden több meccset is, de először léptünk pályára úgy hogy elmondhattuk, hogy valóban ez a hazai pályánk. Ennek megfelelően már a felkészülésünk is itt zajlott, úgyhogy mindent tudtunk a pályáról, sérültünk nem volt és hiányzónk is csak alig.
Három teljes sorral veselkedtünk neki mérkőzésnek és végülis egy szép sormintát hoztunk ki belőle. Bár nem volt szándékos sem az emberelőnyben benyelt gólunk, sem a második, sem az utolsó és egyben „öngólunk” (amit azért közröhej, hogy megadtak a bírók) de tény, hogy minden harmadig Krokodil gólra után jött egy vendég találat és ezzel nagyjából le is lőttem a poént a végeredménnyel kapcsolatban. 11 ide, 3 oda.
A játékunk (különösen a védekezés és az emberelőnyös szituáció megoldása) hagyott kívánnivalót még maga után, de alapvetően nagy hibákat nem követtünk el és a támadásaink rendre veszélyes körülmények között értek véget. A mérkőzést végig kontrollálva, tempót diktálva játszottuk le aminek menetét csak néhány kivédekezett emberelőny törte meg itt-ott.
Hátra azonban nem dőlhetünk, mert a hétvégén az oroszlánbarlangba látogatunk, ahol megeshet, hogy ez kevés lesz.
 
Dunai Krokodilok SE – DFSE 11-3
Varga 1+2 (2 perc), Galgai 3+1, Dombauer 1+2, Ambrus 1+0, Hollósi 1+0, Ressely N. 1+1, Pazsák 2+0, Molnár 1+0, Fuchs 0+1, Simon 0+1 (4 perc), Schauer 0+1