Vasárnap este 6 és tele a csarnok, de még szivárognak az emberek továbbra is. Avatatlan szemek számára is nyilvánvaló, hogy fontos mérkőzés veszi nemsokára kezdetét.
A Phoenix Fireball SE vendégeként léptünk pályára a hétvégén, hogy eldöntsük a bajnoki cím sorsát.
A mérkőzés elkezdődött és máris a hazai csapat volt előnyben. Na ez nem azt jelenti, hogy rögtön góllal nyitottak volna, mindössze csak annyit, hogy a döntetlen már nekik lett volna kedvező eredmény. A puhatolózás elmaradt. A csapatok azonnal egymásnak estek. Bár mi jobban koncentráltunk a védekezésre, mint a támadásra, azért a kontráink megvoltak és a helyzeteink többször komolyan góllal kecsegtettek, de a vezetést nem sikerült megszereznünk. Ellenfelünk eközben folyamatosan letámadást alkalmazott, de védőink rendre megoldották az 1-1 elleni szituációkat, amikor pedig a címvédő eljutott a kapunkig akkor Kiki állta útjukat rendíthetetlenül. Helyzetek itt is, ott is, de gól csak nem született így a komoly mezőnyharc után 0-0-al vonultunk az öltözőbe.
A második harmad ott folytatódott ahol az első abbamaradt. Védelmünkről sorban pattantak le a Phoenix próbálkozásai (néhány idegtépő kivételtől eltekintve) és időről időre megvoltak a veszélyes helyzeteink. A rutint azonban az 5. percben egy kiállítás szakította meg. Galsai Pétert küldték le a bírók lökésért. Egy ideje érett már a kiállítás csapat szinten. Hosszú 2 perc következett, de kihúztuk. Folyamatos nyomás nehezedett a 4 védőre akik a kiállítás utolsó másodperceiben tudtak csak lemenni cserélni, de tartottuk a frontot. A kiállítás után nem sokkal talpon volt a kispad. Dombauer előtt kínálkozott óriási lehetőség, de a kapus remek ütemben még elérte átért a hosszú oldalra és megfogta a labdát a gólvonal előtt. A gól már minden pillanatban ott volt a levegőben, a kérdés csak az volt, hogy melyik csapat ragadja meg a lehetőséget. Ezek végül mi lettünk. A félpálya környékén sokadszor kapálták le Domba ütőjét a hazaiak és szabadütést kaptunk, amit a sértett villám gyorsan elvégzett, de hogy! Óriás hosszú filót ragasztott a fél pályáról és máris a nyakában volt az egész csapat. Megvolt az előny, amivel lekerült a vállunkról a döntetlen terhe. Nem sokkal később a tovább folytatódó folyamatos ütőre ütéseket a bírók is megelégelték és ezúttal már emberelőnyt is kaptunk, nem csak szabadütést. Ezt azonban nem tudtuk kihasználni, aminek az oka leginkább ellenfelünk kiváló kapusteljesítménye volt. Közeledett a harmad vége, de még hátra volt a játékrészben nyújtott remek teljesítményünk megkoronázása. 9 másodperccel a vége előtt Ressely Krisztián szedte össze a labdát a támadó harmad bal sarkában, majd a kaput megkerülve, behúzva középre óriási gólt lőtt ugyanabba a felsőbe, ahonnan korábban már kiűztük a keresztest, 2-0!!
Az utolsó etapra úgy készültünk fel, hogy tudtuk ami eddig csak simán nehéz volt, az most majdhogynem lehetetlen lesz. Nőtt a nyomás a térfelünkön, de ezen a napon a rendkívül fegyelmezett Krokodil védelem nem engedett egészen a 49. percig. Ekkor egy emberelőnyös góllal feljött egy gólra a címvédő. Az egész mérkőzés és az aktuális játék képe is azt sugallhatta a nézők egy részének, hogy most végre sikerült megtörni csapatunkat, de nem így volt. A bekapott gól még fokozottabb figyelemre ösztökélt mindenkit a pályán és bár játékunk kicsit kapkodóvá vált nem követtünk el végzetes hibákat. A hazai csapat időt kért az 56. percben ami azt mutatta, hogy kezdenek kifogyni az ötletekből és néha úgy tűnt, mintha a lendületükből is vesztettek volna. Csaknem fáradnak? Nem. A kép csalóka volt, egy bajnoki döntőben nincs fáradtság. Még nagyobb lett a nyomás a kapunkon és szinte már ki sem tudtunk jönni a térfelünkről. Lövés jött lövés után és volt ami úgy csilingelt a kapufán, hogy többen kisebb szívrohamot kaptunk a padon és a pályán. Sebaj, még kapura lövésnek sem számít! Ekkor már a kapusát lehozva támadt a Phoenix, mi pedig romboltunk amit csak tudtunk. Hiába, ezekben a percekben már nem játszanunk kellett, hanem csak nyerni. Kis lökések, odaszúrások és egyszer csak az egyik labda odapattant Pazsák Csaba elé, aki kapásból az ellenfél üres kapujába vágta a labdát közel háromnegyed pályáról. Hihetetlen öröm és extázis, 3-1! A középkezdés előtt még rutinból kértünk egy időt, hogy lenyugodjanak a kedélyek és vissza tudjuk állítani a fejeket arra, hogy védekeznünk kell, mert egy perc még sok idő. Azonban legyen a Phoenix bármilyen gyors, legyen az 1 perc elég akár 3 gólra is, beton kemény, fegyelmezett védelmünk ha térden csúszva is de továbbra is kitartott, így megnyertük a mérkőzés és behúztuk a hatodik bajnoki címünket, kezdődhetett az ünneplés.
A Dunai Krokodilok SE ismét megmutatta, hogy megverni meg lehet, de legyőzni soha. Felálltunk a padlóról és öt mérkőzést nyertünk zsinórban a rájátszásban és mint a mellékelt ábra mutatta erre mind szükségünk is volt az utolsó pontig. Szintén figyelmet érdemel, hogy amikor a legnagyobb szükség volt rá, ki tudtunk lépni a saját szerepünkből és a sok gólos mérkőzések után, amiken mi is rengeteg gólt szoktunk kapni, képesek voltunk egy érett, taktikailag és magatartásilag fegyelmezett játékra ami azt eredményezte, hogy a rendkívül gólveszélyes ellenfelünket 1 gólon tudtuk tartani 60 perc alatt és végső soron ezzel nyertük meg a mérkőzést.
Nem lennék fair, ha nem említeném meg hogy hátborzongató szurkolásban volt részünk a meccsen. Ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek aki a szezonban kilátogatott a meccseinkre és buzdította csapatunkat. Reméljük, hogy sikerült pár maradandó pillanatot szereznünk nekik ebben a szezonban is és vár mindenkit szeretettel jövőre is az immár hatszoros bajnok, DUNAI KROKODILOK SE!!!!!!!

 

Phoenix Fireball SE - Dunai Krokodilok SE 1:3 (0:0, 0:2, 1:1)

Dombauer 1+0, Ressely K. 1+0, Pazsák 1+0, Ambrus 0+1, Galsai (2 perc), Schauer (2 perc)